- 
A Kecskeméti TE három esztendő után búcsúzott az élvonaltól, így klubunk gőzerővel dolgozik azon, hogy az NB II-es idénynek megújult erővel, a feljutás reményében vághasson neki. Drukkereink korábban sok témát vetettek fel, ezekre, illetve a klub körüli aktualitásokra is reagált dr. Kovács András, a KTE tulajdonosa. A kérdéseket témák szerint dolgoztuk fel, mennyiségükre tekintettel hosszú interjú készült.
Tulajdonosi szerepvállalás
– A sikerek idején sem voltunk azok, akik a sajtóban sütkéreztünk volna folyamatosan, és nem is nagyon volt téma, hogy kik vezetik vagy tulajdonolják a klubot. Részemről egyetlen nyilvános megnyilvánulásom sem volt tavaly őszig. Nem bujkáltunk ennek megfelelően a kudarcok idején sem, igyekeztünk helytállni, és ahogy azt nekünk tenni kell, a háttérben dolgozni. Nem gondolom azt, hogy ennek máshogy kellene lennie, a kirakat a játékosok és a vezetőedző. Büszkék lehetünk az elmúlt nyolc évre, még ha most nehéz is, de, ha valaki ezt így előrevetíti, nem hittük volna el, és biztos megint belevágnánk a kieséssel együtt is. Ez bőven a realitások fölött volt, nem elvárható. Aki engem bármilyen vehemenciával, bárhol megkérdezett bármilyen döntés körülményeiről, annak mindig el tudtam mondani, hogy minek mi áll a hátterében. Természetesen ez egy futballklub, mely az átlagosnál nagyobb figyelmet kap, ezért teljes joggal merülnek fel kérdések, de a számonkérésre és gyűlölködésre nem szolgáltunk rá. Minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy bennmaradjunk; a sportélmény, a közös ügy érzése és a könnyebb fenntarthatóság miatt is. Azzal is tisztában vagyunk, hogy voltak hibáink, ahogy mindenkinek. Ugyanakkor a vezetési elv nem változott, a sikerek idején is közös döntéseket hoztunk – akkor is voltak jó és rossz döntéseink – illetve most is. Ez a kiesés egy két éve meginduló folyamat keserű vége lett sajnos. Nem vagyunk dilettánsok, de ez egy nagyon összetett játék pályán kívül is, és a közvélemény ennek jelentős részével nem lehet tisztában.
Klub gazdasági háttere, jövőképe
– Az alap koncepciónk a kezdetek óta az, hogy stabil, fenntartható klubot működtessünk, azért nem az építés szót használom itt, mert ebben jelentős lépéseket tettünk már meg. Olyan hazárdjátékba biztosan nem fogunk kezdeni, aminek a negyedik vonalba történő kizárás, a teljes összeomlás lesz az eredménye, amire láttunk már példát és sokan bele is hajszolnának. Szeretnénk visszajutni, ebben hiszünk is, de nem erőszakolhatjuk meg az identitásunkat és a gazdasági lehetőségeinket sem. Az NB II-ben és az NB I-ben is a mentális felkészültség az egyik legfontosabb tulajdonság szerintem. Hiszen láttunk példákat rá, hogy akár NB I-es költségvetéssel sem sikerül csapatoknak feljutnia. Mégis pont nekünk, vagy a Kazincbarcikának – persze ami hatalmas különbség; nyomás nélkül - a töredékéből mégis. A kezdeti sokk után kezdjük megemészteni a helyzetünket, kezd körvonalazódni a kép, dolgozunk keményen. Az NB II-ben egy igen versenyképes költségvetéssel, feljutásra abszolút alkalmas körülményekkel fogunk nekivágni az évnek, a sikerért mindent meg is fogunk tenni. Ugyanakkor ez foci, és ahogy az intő példákat és szép ellenpéldákat is említettem, bármi megtörténhet, ez nem egy automata, hogy amit bedobunk, azért az is jön ki, amit akarunk, különben nyilván nem jutottunk volna fel legutóbb sem. Most annak a keretnek nagyjából a három, három és felszerese áll majd rendelkezésünkre. Ugyanakkor előre bocsátom, hogy ezt évekig nem fogjuk tudni biztosítani. Az biztos, hogy én az egyik legnagyobb szurkolója vagyok a klubnak, és továbbra is az én dolgom az, hogy az anyagi rész, gazdálkodás rendben és hatékonyan menjen, ez a következő idényre rendelkezésre is áll. Komoly áldozatokat hozunk anyagilag, energiában, időben, ez a munka mentálisan is igen megterhelő még a sikerek idején is. Örömmel tudom arról is tájékoztatni az érdeklődőket, hogy konstruktív beszélgetéseket folytattam Szemereyné Dr. Pataki Klaudiával, Kecskemét polgármester asszonyával, aki ebben a helyzetben is biztosított minket a változatlan mértékű támogatásról, amit az NB I-ben is kaptunk. A jelen kor körülményei között ez egy nagyon becsülendő gesztus, talán ő is látta, hogy magunk részéről mindent elkövettünk azért, hogy sikeresek lehessünk. Több támogatónkkal és szponzorunkkal is egyeztettem már emellett. A gazdasági élet szereplői megsínylik a jelenlegi gazdasági helyzetet, az NB II. kevesebb reklámértékkel is bír, így várható természetesen némi visszaesés. Mai tudásom szerint, konkrét beszélgetéseket követően azonban alkalmas hátterünk van ahhoz, hogy joggal bízzunk a feljutás kiharcolásában. Azt azonban látni kell, hogy a helyi nagyobb vállalatok segítsége és széleskörű összefogása nélkül – ami sajnos az elért eredmények ellenére sem valósult meg – hiú ábránd a tartós magas színvonal fenntartása, értem ezalatt az első húsz klubot hazai viszonylatban. Persze nagyon fontos, hogy minél többet érjünk el, minden meccset meg szeretnénk nyerni, de nekem a stabilitás az elsődleges feladatom.
Játékoskeret alakulása
– A keret az átigazolási időszak lezárultáig mindig nyitott, ez sajnos egy ilyen játék. A játékosok még szédelegtek a paksi bajnoki után, mikor a szezont egy vacsorával lezártuk. Nyilván igen nyomasztó a légkör és sokan úgy gondolják, hogy maradnának az NB I-ben, pláne, hogy a szigorított „magyar szabállyal” még több hazai játékosra van ott is szükség. Azonban a szerződése aláírásakor senkit sem kényszerítettünk, sokakért komoly összegeket adtunk ki. Ezért bízom benne, hogy mielőbb mindenki teljes szívvel beleáll a munkába, de tisztában vagyok vele, hogy nehéz lesz, keménynek kell lennünk. Tavaly a feljutó Kisvárda a feljutás kiharcolásáig elszenvedett öt vereségéből négyet gyakorlatilag az átigazolási szezon lezárultáig élt át. Mégis egy jó, mentálisan erős mag mellé – melynek már időközben lett három évnyi NB I-es rutinja – szeretnénk olyanokat igazolni, akik hisznek magukban, hisznek bennünk, illetve a közös cél elérésében. Lesz így aki visszajuthat, illetve olyanok is, akik akár először kerülhetnek az NB I-be reményeink szerint. Tóth Ákos korábban már beszélt a szerződéssel rendelkező állományról, illetve négy kölcsönjátékosunk (Derekas Zoltán, Kotula Máté, Kovács Kolos, Papp Milán) is volt az előző idényben az NB II-ben. Van két lejáró szerződésünk is, Májer Milánnal és Zsótér Donáttal nem tudtunk megegyezni a folytatásról eredeti szándékunk ellenére sem, de van egy elvi kérdés, amiből nem vagyok hajlandó engedni, miszerint egy játékos ne keressen többet az NB II-ben, mint az NB I-ben. Ami biztos, hogy a kölcsönjátékosok (Botka Endre, Pászka Lóránd, Katona Bálint) visszatérnek klubjukhoz, illetve a külföldiek (Mihajlo Meszhi, Driton Camaj, Michael López, Tófol Montiel) távoznak, mert az MLSZ-es támogatásról nem akarunk lemondani, komoly összegről van szó, ami a mi költségvetésünkben fontos. A keret kialakításánál az első lépés a megfelelő fiatalok megtalálása, hiszen nyártól folyamatosan játszania kell az NB II-ben két 2006-os, vagy adott esetben fiatalabb játékosnak, tehát négy-öt ennek megfelelő labdarúgóra alsó hangon szükségünk lesz, ez igen komoly változásokat indukál az egész keretben. Mondhatják sokan, hogy akkor az arányok meg is vannak, kész a keret, de ez azért nem így van. Az biztos, hogy szerződéssel rendelkező játékos elsőként csak megfelelő szakmai indok, másodsorban gazdaságilag is megfelelő ajánlat esetén távozhat. A közhiedelemmel ellentétben, innen eddig sem ment el úgy senki, hogy a vezetőedző ragaszkodott volna hozzá, de azt mondtuk volna, hogy márpedig kell a pénz. Ilyen ezután sem lesz. Nikitscher Tomi Spanyolországba történő eladásánál lettek volna jobb opcióink is például. Arról nem is beszélve, hogy a vételárának csupán harmadát kaptuk eddig meg. Annyival viszont erősebbek vagyunk már, hogy vannak szerződések, melyek kétoldalúak, így akihez ragaszkodunk, annak be kell majd állnia a sorba ennek megfelelően. Hangsúlyoznám, ez nem jelenti azt, hogy akár kulcsembernek tűnő játékost ne engednénk el, de annak nem anyagi oka lesz. Jelenleg egy értékesítésben, illetve két játékos cserében gondolkodunk, számos játékjog vásárlás mellett az érkezői oldalon. Változni fognak az arányok, hiszen két fiatal mellett csak kilenc felnőtt labdarúgónak lesz helye a pályán minden meccsen, ennek megfelelően kell kialakulnia a keretnek, tekintettel a posztokra is, ami értelemszerűen nagyobb mozgással fog járni. Az klubfilozófiánk, az identitásunk nem változik, továbbra is motivált, ambiciózus, fejlődni akaró fiatal játékosokat szeretnénk sorainkban tudni, akikkel közösen haladhatunk előre.
Szakmai stáb összetétele
– A szakmai stáb egyben marad Gera Zoltán és Csizmadia Csaba mellett, az egyetlen változás annyi lesz, hogy elválnak útjaink Kerekes Barna asszisztens edzővel, akivel négy élménydús évet küzdöttünk végig. Nagyon jó embert és szakembert ismerhettünk meg benne. Ez korántsem arról szól, hogy bármilyen felelőst keresnénk benne, egyszerűen a tisztább stábon belüli viszonyok miatt barátságban, kulturáltan befejezzük a közös munkát. Marad Buzási Péter erőnléti edző, Lénárt Máté videóelemző és Trepák Attila kapusedző is.
A kapusok kapcsán merült fel kérdés, így arra külön is kitérnék. Trepi egyike a legjobb magyarországi kapusedzőknek, nagyon régóta velünk van, kecskeméti kötődésű, minden szakmai tudása megvan ahhoz, hogy alappillére legyen a klubunknak, ezt már többszörösen bizonyította. Tavaly nyáron bíztunk a két kapusunkban, miért is ne tettük volna, hiszen a sikerek idején is megmutatták, hogy számíthatunk rájuk, volt egy hierarchia ennek megfelelően. Sajnos sérülések mellett egy bizonytalanság kísérte végig ezt az évet ezen a poszton. Fontos a teljeskörű bizalom, ehhez mérten talán túl sok váltás volt már nyártól kezdve, ami a bizonytalanságot szült a játékosokban, ezáltal a teljesítményükben, végül a stábban is. Ez nem volt szerencsés helyzet, hiszen ha nincs meg a sztenderd kapusod, akkor az az egész csapatra hatással lehet. Ez a verseny a felkészülés során újraindul.
Klubvezetés
– A klubvezetésről annyit, hogy magamat nem tudom kirúgni, bár a teljesen megalapozatlan és szélsőséges megnyilvánulások után néha szívesen megtenném. Nagy dolgot vittünk véghez, ezt sosem szabad elfelejteni. Nehéz ez az időszak, nem értem, miért bántjuk egymást, a klubot. Azt azért tegyük tisztába, hogy aki azt gondolja, hogy egy klub vezetéséből és működtetéséből itt pénzeket lehet kiszedni, az – és ez a legenyhébb kifejezés – nagyobbat nem is tévedhetne, ezek megalapozatlan rágalmak, melyek felháborítanak és csalódást okoznak mindannyiunknak. Hozzáteszem, amikor sikeresek voltunk, én akkor sem ugráltam örömömben, mert reálisan néztem a dolgokat, tisztában voltam vele, hogy egyedi dolgot vittünk véghez, de lehetett rá számítani, hogy idővel a valóság szembe fog jönni. Idén ezzel együtt is meglehetett volna a bennmaradás, folytathattuk volna az építkezést, a hátrányunk is sokat csökkent volna az NB I-es követelményekhez képest. Mindent együtt csinálunk a kezdetek óta, így volt ez idén is, így lesz a jövőben is terveim szerint.
Városi oldal fedése
– Az biztos, hogy dr. Filus Andor ügyvezető kollégám számtalanszor adott már tájékoztatást az utóbbi három évben a fejlesztési terveinkről, céljainkról, azoknak a menetéről, illetve a lehetőségeiről. A gyepszőnyeget érintő fejlesztések után is elhangzott, hogy a következő cél és ütem a városi oldal fedése, illetve egy-két kiszolgáló egység korszerűsítése lesz. Erre azt a szóbeli tájékoztatást kaptuk a sportállamtitkárságtól, illetve az MLSZ-től is, hogy a határozatot megkapjuk, ennek keretében január végéig van lehetőségünk összeszedni a TAO-forrásokat, ami 490 millió forintot jelent nagyságrendileg, illetve ugyancsak kaptunk szóbeli ígéretet polgármester asszonytól, hogy a szükséges önrészt a város a rendelkezésünkre bocsájtja, ez hozzávetőleg 210 millió forintot jelent. Amikor mi már a futballtérképre felkerültünk – ami az NB II-t jelenti – akkor a gazdaság már nem volt olyan helyzetben, hogy stadionok épüljenek, ezért mi egy lépésről lépésre történő koncepcióban gondolkodtunk. Ezek a lépések időnként nagyobbak, időnként kisebbek, de az irány jó. Ha visszatekintünk, első körben saját forrásból olyan állapotba hoztuk a stadiont, hogy ne kelljen költöznünk, ezt követte a városi oldal felújítása, majd a teljes pályatest fejlesztés, most pedig a városi oldal fedésén a sor. Örülnék persze, ha nekünk is lenne egy új stadionunk, nem egy 1962-ben épült létesítményt kellene folyamatosan javítgatni, de ezek is mi vagyunk, ilyenek vagyunk, ebből kell kifőzni a legjobbat. Az sokkal jobban zavar, hogy az edzőpályáink nem olyan minőségűek, mint sok helyen, mert az a napi munkát érinti. Azt gondolom, hogy ennél előrébb nem tarthatnánk, maximum akkor, ha annak idején nem szűnik meg a futball Kecskeméten, az pedig nem a mi felelősségünk. A munkafolyamat kapcsán annyit tudok mondani, hogy várjuk az MLSZ határozatát, amit a sportállamtitkárságnak még jóvá kell hagynia, utána össze kell szednünk a 490 milliónyi TAO-t. Ez nem egyszerű, de bízom benne, hogy ebben a városban van annyi gazdasági potenciál, illetve van annyira fontos ez a dolog az embereknek, hogy ezt minél előbb elő tudjuk teremteni. Ezt követően beszélhetünk majd arról, hogy mikor indul a projekt. A fedett lelátó az NB I-ben és az NB II-ben is követelmény, így jövő nyárra mindennel el kell készülnünk, különben utána nem játszhatunk itthon.
Átigazolási folyamat
– Nagyon összetett folyamat, közös felelősség nálunk az átigazolások lebonyolítása. A mai napig ugyanúgy döntünk, ahogy az eleje óta. Vannak javaslattevők, és van egy hármas döntéshozói testület klubon belül, ha mindhárman egyetértünk, akkor jöhet egy játékos. Ebben a fő szakmai szempontot a sportigazgató és a mindenkori vezetőedző képviseli, az én részem a végén annyi, hogy az anyagi felelősséget vállalom, így nekem kell jóváhagyni. Olyan még nem nagyon fordult elő, hogy rajtam bukott el egy igazolás, tehát amennyiben a szakmát képviselő sportigazgató és vezetőedző egyetért egy játékosban, akkor rajtam nem múlott, természetesen épeszű határokon belül. Jó volt így dolgozni korábban és most is, mert megszerezhetetlen játékosra nem fecséreltük el az időnket.
Támadószekció és a csapat megerősítése, annak elmaradása
– Szokásos mederben kerestük a kiszemelteket tavaly is, de azt is éreztük, hogy a mi példánkon felbuzdulva, jó néhány klub elkezdte keresni a tehetséges játékosokat az NB II-ben, megnőtt az igény ezekre a labdarúgókra is máshol, erős konkurenciánk lett. Nem segített a helyzetünkön, hogy Banó-Szabó Bence az utolsó pillanatban sérült meg, amire nehéz volt reagálni. Napi szinten téma volt, hogy kellene csatárt igazolnunk, az is látszott, hogy itthonról ezt nem fogjuk tudni megoldani. Ahogy azt tavaly is elmondtam, komoly anyagi áldozatokat is vállaltunk volna, hogy legyen érkezőnk, a szóbeli megegyezés egy külföldön futballozó magyar játékossal és a klubjának sportigazgatójával is megvolt, de a tulajdonos végül nem hagyta ezt jóvá. Néztük a külföldi piacot is, scoutokat küldtünk ki különböző bajnokságokba, de az átigazolási metodikánkon nem mentek át ezek a játékosok, nem született konszenzus. Így jutottunk el oda, hogy némi formációváltás mellett, Katona Bálint érkezésében bízva, két különböző típusú támadóval szerettük volna megoldani a helyzetet. Azt éreztük, hogy ez így szűk lesz, de nem anyagi okok miatt nem léptünk. Télen ezt megtettük, ezért érkezett Driton Camaj és Michael López. Előbbi hazai szinten jól ismert játékos, de utóbbitól is sokat vártunk. Folyamatosan víz alatt voltunk, gyakorlatilag nem is volt ideje megmutatni azt, hogy mi van benne. Biztos vagyok ugyanakkor abban, hogyha egy nyugodt nyári felkészülés során érkeznek, akkor mindketten nagyobb erősítést jelenthettek volna. Fontos hangsúlyozni, hogy ezzel nem az identitásunkat dobtuk el, hanem felmértük, hogy adott poszton nincs számunkra elérhető magyar játékos.
Ferencvárosi kapcsolat
– Amennyiben valaki visszatekint, láthatja, hogy az NB II. óta vannak kölcsönjátékosaink a Ferencvárostól, ez nem lett több, nem lett kevesebb gyakorlatilag egyik idényben sem. A feljutásban és az ezüstéremben Katona Bálint elévülhetetlen érdemeket szerzett, de Varga Ádám és Katona Máté is tudott segíteni nekünk, ahogy tavaly Iyinbor Patrick és Nagy Olivér is. Most még komolyabb nevek érkeztek ráadásul erre a szezonra, hiszen Botka Endre válogatottként jött például, Pászka Lóránd pedig szintén sokat látott játékos már. Felmerült szurkolói kérdésben, hogy a vezetőedző is ennek alapján érkezett volna, de ezt határozottan visszautasítom, ennek nincs valóságalapja. Gera Zoltán egyáltalán nem a Ferencvároshoz fűződő jó kapcsolat miatt érkezett, nem egyeztettünk senkivel kívülről. Mi önállóan döntünk és magunk vagyunk itt kecskemétiek, mondhatnám úgyis, hogy egyedül. Korábban elmondtam, hogy kifejezetten egy világot látott, jó szakmai alapokkal rendelkező edzőt kerestünk. Nem „tűzoltó” edzőben gondolkodtunk, mert akkor úgy éreztük, hogy nem erre van szükségünk, egy középtávon minden szempontból stabilabb klub megalapozásában gondolkodtunk, és ehhez kerestünk egy más fajta karaktert. Sok típusú edző van. Mi a motivátor, felfuttató után egy megtartóban, egy nyugodt mederben dolgozóban láttuk, látjuk továbbra is a megoldást.
Tartalékcsapat jövője
– A klubunk identitásához hozzátartozik, hogy legyen tartalékcsapatunk, ez az akadémiánk szempontjából – ami jelenleg tehetségközponti státuszban működik – is fontos, de még nem született döntés róla. Az NB III-as kiesés után a vármegyei bajnokságban indulhatnánk, de ehhez kell egy játékoskeret is, ami nyilván azon is múlik, mi történik a kiöregedő játékosokkal, milyen állománnyal dolgozhatunk, ki akar megküzdeni adott esetben azért, hogy az NB II-es csapatban is helyet követeljen magának. Fontos kimondani, hogy 12-15 éves kor között rengeteg tehetségünket viszik el kiemelt akadémiák, így nehéz a tartalékcsapatot versenyképesen fenntartani. Igazolni nem sok értelme van, hiszen az a lényeg, hogy a kiöregedő játékosoknak megfelelő versenyzési lehetőséget adjunk egy-két évig, hátha a felnőtt csapat keretéhez oda tudnak férni. Szép és idealista gondolat az, hogy van egy tehetségközpontunk, van egy tartalékcsapatunk, amely évi egy-két játékost felad az első csapatnak, akkor lenne ez igazán fenntartható, ha ezeket a tehetségeket később akár értékesíteni is tudnánk, de ez a gyakorlatban nehezen megvalósítható sajnos, igaz, nem mondtunk le erről az álmunkról sem. Döntés tehát később várható, ez elsősorban azon múlik, milyen állomány marad, illetve áll rendelkezésünkre, ha ez nem lesz megfelelő, akkor a remélt feljutás után újra lesz esélyünk tartalékcsapatot indítani.
Utánpótlás
– Érkezett kérdés arra vonatkozóan, hogy mikor jöhetnek az új Szalai Józsik, de itt kibővíthetem a kört Terbe Botondra és akár Szalai Gabira is. Érdekes összefüggés hármójuk között, hogy mindhárman helytállnak a mai napig a profi ligákban, és az utánpótlásból nem mentek el máshova, Kecskeméten mutatkoztak be. Gabi ugyan Angliában volt egy ideig, de hozzánk jött vissza. Ahogy azt már említettem, 12-15 éves kor között rengeteg tehetség kerül el tőlünk is kiemelt akadémiákra. Azt látjuk, hogy a tőlünk távozó játékosok az itt megszerzett alapokkal jól kezdenek, de vannak, akik elszürkülnek, kevésbé érvényesülnek, hiába kerülnek be akár a korosztályos válogatottba. Ránézésre az infrastruktúránk talán mást mutat, de azt gondolom, hogy az elmúlt nyolc év is azt igazolja, hogy akiben van valami, az ki tudott jönni itt is, az esélyt megkapta. Mindenkit arra biztatnék, hogy higgyenek bennünk, a jobbító szándékú jelzésekre és kérésekre is nyitottak vagyunk, ne feltétlen azt nézzék mindig, hogy hova lehet elmenni. Nem egy példát tudok mondani most is arra, hogy szívesen jönnének vissza hozzánk korábbi játékosaink, mert itt érzik otthon magukat, emiatt jobban is tudnak teljesíteni adott esetben. Az akadémia ott versenyez, ahol adott korosztály az indulási jogot kivívja, a kiesésünk nincs hatással az ott zajló munkára, az edzőkre és a játékosokra. Jelenleg lehetőségeinkhez mérten, a reálisan elérhető legmagasabb szinten szerepelnek csapataink, az U15 például ezüstérmes lett idén. Ez a célunk a jövőben is.
Átigazolások képe
– A téli átigazolási időszak előtt elmondtuk, hogy végül minimálisan pluszba kerültünk Helmich Pál eladásával, amit egyébként előzetesen nem terveztünk. Érdekesnek tartom ennek a témának a feszegetését továbbra is, hiszen egy klub működésének teljesen változó mértéke a transzferek különbözete. Úgy gondolkodni például, hogy eladtuk Nikitscher Tamást, és abból két játékost azonnal tudunk is venni, az nem ilyen egyszerű logika. A klub fenntartásához nekünk a játékosok eladásából is kellene, illetve kellett volna pozitív mérleg. Ehhez képest eleinte nagyon sok kölcsönjátékosunk volt, a keret egyben tartásához így komoly összegeket kellett elköltenünk, például Zeke Márióra, Varga Bencére, vagy akár Katona Leventére, hogy csak néhány példát mondjak, de ezt követően Lukács Dánielre sem keveset költöttünk el, hogy visszahozzuk. Gyakorlatilag nem volt mód arra, hogy a transzfermutatónk pluszba kerüljön. Sokan azt gondolják, hogyha egy játékos szabadon igazolható, akkor ingyen érkezik, de ez sem így van, aláírási pénznek és egyéb igényeknek is meg kell felelni, arról nem is beszélve, hogy a játékosok bérei is jelentősen megemelkedtek az elmúlt évek során. Ettől függetlenül azt el tudom mondani, hogy a Nikitscher Tamás eladásából származó bevétel az már abszolút plusz, másik oldalról viszont tegyük hozzá azt is, hogy az NB I. és az NB II. finanszírozása és támogatottsága között óriási különbség van. De hogy konkrétan a kérdésre válaszoljak, ha csak a transzfereket nézzük, nem kell béreket fizetni, utaztatni, edzőtáboroztatni, versenyeztetni, stábot működtetni és egyéb mindennapos költségeket fizetni, akkor ezen a téren annyival vagyunk pluszban, amennyit Nikitscher Tomiért kaptunk. Minden sajtóban megjelent összeg ellenére a tény az, hogy 600 ezer eurót kaptunk érte, ez akkor lehet több, ha Tomi játszik és rögtön visszajut a Valladolid. Olyan pénzzel viszont kalkulálni nem lehet, ami vagy bejön, vagy nem, mert akkor nagy bajba tudnánk kerülni. Hozzá kell tennem, hogy hosszas késedelem után, egyelőre a vételár egyharmada van a számlánkon. Amit már most látunk viszont, hogy az idei transzfer szezon veszteséges lesz, hiszen számos játékos megszerzésén dolgozunk.
Óvás
– Már az ominózus, DVSC elleni meccs után kaptunk telefonokat, hogy érdemes lenne lépünk, ezt persze kívülről könnyebb javasolni, mint meghozni a döntést. Nem is nagy örömmel tettük meg, de meg vagyunk győződve róla a mai napig, hogy jogosan. A fellebbviteli döntés után egy jogászokból álló bizottság előtt lehetett volna folytatnunk az ügyet, de mire ennek a határideje elérkezett, akkor már láttuk, hogy ezzel magunkon segíteni nem tudunk, csak másnak ártani, ez viszont nem volt célunk. Nem akartunk a kiesés kérdésébe így beleszólni. Azzal sem mentünk volna sokra, ha valamikor az év második felében igazat adnak nekünk egy nemzetközi döntéshozó fórumon. Megpróbáltuk, de a sportszerűség azt diktálta, hogy ezt le kell zárnunk. Szigorúan a jogi tényeket nézve a mi jogértelmezésünk volt helyes, ezt továbbra is így gondolom, de ennek jelentősége már nincs.
Szabó István távozása
– Én azt gondolom, hogy maximálisan kulturáltan próbáltam erről a témáról már tavaly is beszélni, azóta tettem Szabó István felé még egy hatalmas gesztust, hiszen közvetlen riválishoz engedtük el. Más kérdés, hogy etikus volt-e eleve a kérése. Amikor felhívott a Nyíregyháza tulajdonosa, hogy rá gondolnak, akkor magam is azt mondtam neki, hogy arra a feladatra, amire edzőt keresnek, arra tökéletes, hiszen amikor motivált, akkor ez átragad a csapatára is, mesterien át tudja ezt adni. Úgy gondolom az első két év erre jó példa nálunk is, utána megváltoztak a dinamikák, más irányba indultak el folyamatok, megtört az a szimbiózis, ami a sikereinkhez kellett, ebben benne volt az is, hogy mutatkozott konkrét érdeklődés Pista iránt. Ez így volt egyébként tavaly szeptemberen is, ezt ő maga nyilatkozta le az országos sportnapilapban, amivel érdekes módon senkinek nem volt baja, noha elhangzott benne, hogy egyszerűen mást választottak végül. Az ezüstérem után engedtünk a nyomásnak, hosszabbítottunk, bár még szerződése volt, de benne volt a pakliban, hogy elmegy és magával csábít akár másokat is. A második hely után viszont kialakult egy olyan szemlélet, hogy ennél többet úgysem érhetünk el, ez megy már magától is, így a korábbi motiváció érezhetően csökkent. Ez lett a vége. Próbáltuk ezt a helyzetet kezelni az akkori hurrá hangulat után is, de ha már hibákról beszélünk, ezt korábban észlelnünk kellett volna, hogy nem jó irányba tartunk, felborultak a klubon belüli viszonyok. Pontosan tudom, hogy Szabó István egy nagyon jó szakember, hiszen mi hívtuk ide az NB III-as feljutás után – a szintén harmadosztályú Dabastól – mi akartuk őt a KTE vezetőedzőjének. Jó motivátor, jó szakember, és elhihetik, nem bánnám, ha még mindig együtt lennénk az NB I-ben, de mint mondtam, a váltás egy folyamat eredménye volt. Kicsit olyan ez, mint amikor valaki nagyon ragaszkodik valakihez, aki lehet, hogy minden szempontból a legtökéletesebb, de már nem feltétlen vele osztja meg erényeit. Azt is hozzátenném viszont, hogy az egyáltalán nem használ, hogy még most is erről kell beszélnünk, mert a jövővel kellene foglalkoznunk. Itt nem egy személyről, hanem egy klubról van szó. Tudom, hogy ez egy érdekes sztori, lehet rajta csámcsogni, és lehet, hogy valakinek igen, de a KTE szempontjából biztos nem használ az, hogy még mindig a múltba tekintgetünk. Tavaly ősszel például amikor én utaltam rá, hogy a pro licences képzés mennyi időt és energiát vesz igénybe egy edzőtől, akkor amiatt kaptam hideget-meleget, noha ez egy jelentéktelen része volt a témának. Amikor nemrég Pista nyilatkozta le, hogy valóban sok időt vesz igénybe, akkor az nem volt baj. Jó lenne kicsit kevesebb prekoncepcióval létezni. Szép volt, jó volt, sajnos ennyi volt, kihűlt és tavaly ősszel lezárult ez a kapcsolat, akkor elbúcsúztunk egymástól. Bízom benne ugyanakkor, hogy a 10 éves jubileumát a sikereknek örömmel és jó hangulatban ünnepeljük meg Pistával, a játékosokkal, a stábtagokkal, szurkolókkal, mert nagy dolgot vittünk véghez, ezt felesleges lenne elcsúfítani. Ez nem egy személyes ügy, őszintén és igazán sok sikert kívánok neki.
Egyéb témák
Szurkolói ankét
– Általában mindig ugyanaz a 30-40 ember jön el, de a fórumokon keringő, legtöbbször teljesen valótlan témák sosem merülnek fel ilyenkor. Ezt így most hasznosabbnak ítéltük meg, és ez pont a cikk terjedelméből és sok témát érintő formájából is látszik. Ha lesz rá igény, természetesen a jövőben is fogunk ankétot tartani.
Csapatkapitány kiválasztása
– Két módon szoktak kapitányt választani, vagy a csapat, vagy a vezetőedző. Most egy hibrid megoldás született, amikor Botka Endre lett Vágó Levente helyettese, melyen változtatni fogunk a tisztább viszonyok kialakulása érdekében.
Büfék, szurkolói shop a meccseken
– Fix szurkolói shop fenntartását nem tudjuk megoldani a stadionban, egyrészt nincs hol kialakítani, másrészt ehhez külön személyzetet fenntartani nem kifizetődő, ezért vannak a meccseken bejáratonként pontok, illetve webshop, ahol különböző termékeket lehet vásárolni, ezek bővítését igények mentén igyekszünk alakítani. A büfék kapcsán egyetértek azzal, hogy lehetne még fejlődni, de az a vád nem illethet minket, hogy romlik, kis lépésekkel mindig igyekszünk fejlődni. Bízom benne, hogy legkésőbb a 2026/2027-es szezont már a fedett lelátóval, alatta kulturáltabb kiszolgáló egységekkel tudjuk megkezdeni. Ez komoly munka, de ez a cél.
Nyílt edzések, vendég drukkerek a hazai szektorban
– Azt sajnos teljesen kikerülni nem lehet, hogy vendég drukkerek keveredjenek a hazai oldalra, de természetesen a biztonsági szolgálat erre igyekszik figyelni, szűrni. A nyílt edzés a mindenkori vezetőedző döntése, de arra mindig volt lehetőség, hogyha valaki mindenáron meg akart nézni egy-egy edzést, akkor azt megtehesse.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
