- 
19 esztendős középpályásunk nyáron igazolt Kecskemétre az ESMTK-tól, az NB I-ben pedig a gyors bemutatkozás után, immáron az U20-as magyar válogatottban is debütálhatott. Helmich Pál büszke arra, hogy ilyen gyorsan megtalálta a helyét lila-fehérben, ezzel a bizalommal szeretne a továbbiakban is élni.
– Magyarországon születtél, de Berlinben nőttél fel, és azok után, hogy tavaly nyáron haza igazoltál, bemutatkozhattál a magyar U20-as válogatottban. Mennyire különleges élmény ez számodra?
– Azt az elején leszögezném, hogy számomra sosem volt ez kérdés. Mindig arról álmodoztam gyerekként, hogyha futballista leszek, egyszer a magyar válogatottban szeretnék játszani. Természtesen az A-válogatottra gondolok itt, de legalább ennyire örültem ennek a meghívónak is, hiszen ez egy újabb lépcsőfok a karrieremben. Izgatottan vártam az összetartást, mely nagyon érdekes volt.
– A család hogyan fogadta a hírt?
– Nem tagadom, nagy volt az öröm. A szüleim most is kint élnek Németországban, de természetesen azonnal hívtam őket, jóformán telefonálgatásból állt az első két-három órám, annyi embert kellett értesíteni. Az itthon élő családtagokkal: nagyszüleimmel, nagynénémmel és unokatestvéremmel aztán együtt ünnepeltünk.
– Két győzelem volt a mérlegetek Izland ellen, milyen volt ez a hét a nemzeti a csapattal?
– Érdekes hét volt, hiszen a válogatottnál egy több labdabirtoklási fázisra épülő játékot próbáltunk játszani a meccseken, ami némileg eltér a kecskemétitől. Szokatlan amiatt volt még inkább ez az összetartás, mert ebben a formában először volt együtt ez a csapat. Többen ismerték azért egymást a korábbi évek korosztályos válogatottjaiból, de én abszolút újonc voltam. Kedves és befogadó volt ugyanakkor a csapat, jó barátságokat is kötöttünk. Örülök, hogy két győzelem részeseként mutatkozhattam be.
– Tavaly nyáron igazoltál az NB III-ba Berlinből, majd télen kerültél Kecskemétre, ahol azóta az NB I-ben is bemutatkozhattál, most pedig jött a válogatott meghívó. Hogyan kezeled ezt a kellemes terhet?
– Két lábbal a földön járok, de egyébként is lenne, aki azonnal szólna, ha ezzel probléma merülne fel, ebben biztos vagyok. Gyorsan zajlottak eddig az események, de szokom ezt a helyzetet. Úgy vagyok vele, hogy a kemény munka mindig kifizetődik, másrészt a klubnál kivétel nélkül mindenkitől megkaptam a bizalmat. Ezzel élni szeretnék.
– Az eddigi teljesítményeddel mennyire vagy megelégedve? Egyáltalán, meg vagy-e elégedve?
– Én az a típus vagyok, aki sosem elégedett magával. Annak nagyon örülök, hogy sok lehetőséget kapok, erre a forgatókönyvre, NB III-ból érkező játékosként egyáltalán nem számítottam. Szeretnék fejlődni, hiányérzetem a Fradi elleni meccs miatt van, amit magamnak köszönhetek. Jó lett volna többet pályán lenni a Groupama Arénában, azt azonnal sajnáltam, ugyanakkor győztes meccsen mutatkozhattam be például rögtön az Újpest ellen. Összességében örülök, hogy így alakultak a dolgaim eddig.
– Szabó István és a társak hogyan tudnak segíteni?
– A mesterrel is sokat szoktunk külön beszélgetni, rengeteget segít nekem abban, hogy miket kell kijavítani. Nem mellesleg, a rangidős játékosok is ellátnak jó tanácsokkal, amiket igyekszem megfogadni. Van egyébként egy foci naplóm is, amibe ezeket felírom, sűrűn át is olvasom, hogy ezáltal is fejlődjek.
– Jön az idény utolsó szakasza, még a bajnokságban és a kupában is versenyben vagytok. Mit vársz akár egyénileg, akár a csapatot tekintve a hajrától?
– Megpróbálok minél többet játszani, illetve ezáltal segíteni a csapatnak. Úgy érzem, hogy jó passzban vagyunk, akadtak ugyan szerencsétlenül alakuló meccseink, de jól nézünk ki, jól is edzünk. Lehet még fejlődni, ezt mindenki tudja, de optimista vagyok. A bajnokságban a következő mérkőzéseken dőlhet el, hogy merre tekintgethetünk még. Emellett ott a Magyar Kupa is, ahol nehéz meccs vár ránk Nyíregyházán, de ha jól teljesítünk, ott is meglehet az esélyünk a továbbjutásra.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu
