- 
Alig egy hónap múlva a KTE történetének legértékesebb trófeája már 15 esztendős lesz: 2011. május 17-én, a régi Puskás Stadionban nyerte meg a Magyar Kupát klubunk. Az évfordulóhoz közeledve minden hétvégén visszatekintünk a menetelésre és a korábbi hősökre. Elsőként a döntő hősével, Foxival foglalkoztunk.
Egy megfigyelő túrán szúrták ki
Foxi Kéthévoama 1986. május 30-án született Afrika egyik legszegényebb országában, a Közép-afrikai Köztársaság fővárosában, Banguiban. Az ország nem tartozik a futballnagyhatalmak közé: a válogatott sosem jutott ki az Afrikai Nemzetek Kupájára, világbajnoki szereplésről pedig nem is álmodhatott. Foxi ezért már fiatalon Gabonba került, ahol a Libreville színeiben mutatkozhatott be a felnőttek között.
Pályafutásában a 2006-os év hozott fordulatot, amikor a DVTK akkori sportigazgatója, Sallói István egy afrikai megfigyelőút során felfigyelt rá, majd Miskolcra szerződtette. A korabeli szóbeszéd szerint mintegy háromszáz játékost figyeltek meg, közülük ketten kerültek Magyarországra, az egyik éppen Foxi volt. A borsodi szurkolókkal gyorsan megkedveltette magát: 23 mérkőzésen 8 gólt és 10 gólpasszt jegyzett.
Egy év után Újpestre igazolt, ahol a lila-fehérek komoly bajnoki célokat tűztek ki. A 26 mérkőzésen szerzett 7 gólja és 11 gólpassza jelentős szerepet játszott ebben. Összesen három idényt töltött a Megyeri úton, ám trófeát nem sikerült nyernie: az erős első szezon után visszafogottabb második következett (2 gól, 2 gólpassz), majd egy közepesnek mondható harmadikkal búcsúzott (4 gól, 4 gólpassz).
A legfontosabb pillanatban lett hős
2010 nyarán Kecskemétre szerződött, ahol ismét kivirágzott. Játéka élményszámba ment, még annak ellenére is, hogy az alaposan megerősített KTE gyengén kezdte az idényt. Urbányi István hamar távozott a kispadról, helyére a korábbi kedvenc, Tomiszlav Szivics tért vissza, aki korábban feljutást, majd újoncként egy 5. helyet hozott a csapatnak.
A szerb szakember irányításával kiegyenesedett a gárda, jöttek az eredmények, miközben a kupában csendben, de magabiztosan haladtunk előre. A Békéscsaba és a Tiszakanyár után a Debrecent is búcsúztattuk, majd a Siófok és a ZTE sem tudott megállítani minket, így szinte észrevétlenül a döntőbe jutott a csapat. A bajnokságban Foxi 26 meccsen 6 gólt és 11 gólpasszt jegyzett, míg a kupában három gólig és három gólpasszig jutott.
Elérkezett a finálé napja, ahol a bajnok Videoton volt az ellenfél – és ekkor jött Foxi. Tököli Attila már a mérkőzés elején két gólt rúgatott vele, majd a második félidőben, 2–1-es állásnál egy óriási kapáslövéssel mesterhármasig jutott a végül 3–2-re megnyert találkozón. Foxi három gólja és a KTE első nagy trófeája máig libabőrös emlék azok számára, akik a helyszínen élték át ezt az estét.
Megjárta a Bajnokok Ligáját is
A kupagyőzelem után Foxi iránt több helyről is érdeklődtek, és bár sokáig napirenden volt a távozása, 2011 nyarán még maradt. Az őszi szezonban 16 mérkőzésen 5 gólt és 4 gólpasszt jegyzett, majd télen már nem tért vissza a felkészülésre. A KTE előbb kölcsönadta a kazah Asztanához, később pedig végleg értékesítette a játékjogát, így többé nem tért vissza a magyar élvonalba.
A fejlődő kazah bajnokság egyik élcsapatánál komoly sikereket ért el: kétszer lett bajnok, kétszer kupagyőztes, és egy alkalommal a Bajnokok Ligája csoportkörébe is bejutott, ahol olyan ellenfelek ellen léphetett pályára, mint a Galatasaray, a Benfica vagy az Atlético Madrid. 2016-ig erősítette a klubot, ezalatt 146 tétmérkőzésen 34 gólt és 46 gólpasszt szerzett. Ezt követően Törökországban futballozott, a Transfermarkt adatai szerint 2022 óta nincs csapata a ma már 39 éves játékosnak. Válogatott szinten maradhat benne hiányérzet: bár 47 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban, nagy tornára nem sikerült kijutnia.
Foxi tipikus példája volt azoknak a minőségi légiósoknak, akik maradandó nyomot hagytak a magyar bajnokságban, és jelenlétükkel emelték annak színvonalát. Pályafutása azt is bizonyítja, hogy Magyarországról távozva is sikeres tudott maradni. Góljai mellett tánca és mindig széles mosolya is emlékezetes maradt a miskolci, az újpesti és a kecskeméti szurkolók számára, akik öt és fél év alatt rengeteg örömöt kaptak tőle.
Egy dolog biztos: Kecskeméten sosem fogjuk elfelejteni.
Szerző: KTE/kecskemetite.hu (fotók: Nemzeti Sport, Origó)
